Egyik reggel Letti ordibálásra kel..

-Mi a… van már hajnalok hajnalán itt vezsekedtek? Normálisak vagytok? –kérdezte Letti

-Neméppen.. –mondtam és csúnyán néztem Tomra.. (ő a pasim)

-És.. mondcsak drága nővérkém.. miért is ordibáltok? –kérdezte

-Nemistudom.. arra ébredek, hogy Tom hajnalban rúzsfoltosan, női parfümillattal ér haza.. nemis tudom, hogy mit csinálhatott..-.-’’ –mondtam

-De kicsim! Sajnálom! Mondtam már! –mondta Tom

-Figylej.. ez nem olyan dolog hogy megcsaltál és engem ez nem érdekel éljük tovább az életünket.. nem ez így nem mehet.. átkell gondolnom.. –mondtam  majd fogtam magam felkaptam a kabátom és elindultam a kocsimmal.. nem tudtam, hogy hova.. csak ne legyek otthon..

Már több órája utaztam a városban..egyszer csörög a telefonom látom, hugi az..majd felvettem

-Szia Zsúú! Nemakarsz hazajönni? –kérdezte szipogva

-Nem.. majd ha átgondoltam, hogy….és itt megszakadt a vonal.. csak eny nagy fehér fényre emlékszem…

-Doktorúr.. a szíve leált.. –mondta az egyik orvos

-Lélegeztető gépet.. –mondta a főorvos ekkor rámraktak egy csomó gépet

-Te normális vagy? Ez az egész is miattad van.. ha nem csalod meg akkor nem megy el kocsikázni.. – kezdett bele Letti pasija Adam

-Jó tudom, hülye voltam.. és megis mondtam neki, hogy sajnálom.. de ezt nemérti meg.. –mondta Tom és leült

-Ez enyhe kifejezés, hogy hülye voltál.. meg megértem, hogy nemértmeg téged.. –mondta dühösen Adam és beleakart ütni egyet a falba.. de Letti leállította

-Kicsim.. nyugi.. moinden rendben lesz! –mondta és nyomott egy puszit a szájára..

Egy csönd töltötte be a kórház folyósólyát.. az idegesség izzott a levegőben.. senki nem tudott nyugton ülni.. ha leis ült egy-két perc után felált és járkálni kezdett.

-Uram.. hogy van Zsúú? –kérdezte Tom amikor kijött az orvos

-Gépekkel artjuk életben.. még nem stabil a szívverése.. és kevés az esélye annak, hogy megélje a holnapot. –mondta lehangolóan az orvos

-És.. és .. blehet menni hozzá? –kérdezte Letti

-Igen.. de csak egyesével.. lehet, hogy felébred.. de ne beszéljen sokat.. hamarosan jövök.. –mondta és elment.

Először Letti jött be hozzám.Megfogta a kezem és egy könnycsepp gördült le az arcán.

-Zsúú nem hagyhatsz itt minket! Nem.. nemlehet.. –mondta szipogva

-Nyugi hugi.. még életben vagyok.. –mondtam suttogva –nyugi.. nemlesz semmi baj.. –mondtam és lecsuktam a szemem..

-Most kimegyek bejön még Adam meg Tom.. –mondta nyomott egy opuszit az arcomra és kiment.

Egy kis idő múlva megint nyitódik az ajtó.Látom egy magas, szőkehajú gyerek jön befele.

-Hát hello! –köszönt és leült mellém.

-Szia! –mondtam és a fejemet felé fordítottom.

-Hogy vagy? –kérdezte és megsimogatta az arcom..

-Ahhozképest egész jól.. csak.. áááúúú… fáj.. a… vállam..meg.. szédülök.. –mondtam kisssebb nagyobb szünetekkel.

-Sajnálom! Nyugi nem lesz semmi gond! Megfogsz gyógyulni! –mondta –na de most kimegyek.. Tom nagyon szeretne már látni.. –és nomott egy puszit az arcomra.. ahogy Adam kiment egyből jött be Tom is.

-Szija kicsim! Hogy vag? –kérdezte

-Hello! Nem vagyok a kicsid és kösz jól.. –mondtam morcosan

-Még mindig haraxol? –kérdezte nagyon szomorúan

-Igen.. vagyis.. nem.. vagy.. nem tudom.. –mondtam és lehajtottam a fejem

-Tudom, hogy nagy barom voltam.. és nagyon megis bántam! Én nagyon szeretlek! És nem akarom, hogy itthaggy nélküled nem tudom elképzelni az életemet.. –mondta és egy könnycsepp folyt le az arcán..Nagyon meggyőzőnek tűnt.. és énis bekönnyeztem egy kicsit…

-Tehát.. szeretném, hogy megbocsáss! –mondta szipogva..

-Jó.. de.. ha mégegyszer megcsinálod ezt.. akkor komolyan vége van! –mondtam és egy kicsi mosolyot ejtettem.

-Nagyon szeretlek! –mondta és nyomott egy puszit az arcomra aztán benitott az orvos..Tomot kiküldte hogy engem megvizsgálhassanak…

Eltelt egy hét..még mindig a kórházban voltam.. épp mérték a lázamat.

-Tejóég.. 40° -os lázavan! –a nővér azonnal szólt a főorvosnak.. vittek volna egy hűvös szobába de mire bevittek már nem lélegeztem.. Lettiéket értesítették és már úton voltak a kórház felé.

-Hogy vagy Zsúú? –kérdezte Letti amikor kijött az orvos

-Sajnálom, de a hölgy..meghalt..-mondta az orvos.. ekkor Lettiék elképedve néztek.Hugim már sírt.. Tom és Adam pedig visszatartották a sírást.

1 hónappal később a temetésemen.

Engedték lefele a koporsómat a földbe. Minden családtagom ottvolt.. Letti,Anya, Apa,Tom,Adam és még sorolhatnám… a legjobb barátaim is ottvoltak..

Minkdenki sírt és sírt..a temetés után Tom ottmaradt a sírom mellett és leült, és beszélgetett.

-Tudod Zsúú én nagyon szerettelek, és még mostis nagyon szeretlek! Sosem foglak elfelejteni! –mondta és elsírta magát egy utolsó pillantást vetett a síromra és hazaindult…